Az elmúlt időszakban több ízben tették világossá számomra neves - és kevésbé neves tanácsadók -, hogy alapvetően lemondtak a magyar KKV-król.

Elmondásuk szerint nincs meg KKV döntéshozói szintjén a kellő nyitottság, akarat. A KKV tulajdonosok alapvetően one-man-show-ban hisznek és nem befektetésként tekintenek a tudásimportra. Mindezt támogatja "az úgy még nem volt, hogy sehogy ne lett volna" struccpolitika.

Meghallgatom az érveket és gondolkodom, hogy miért tapasztalok teljesen mást, mikor KKV tulajdonosokkal kerülök személyes munka és / vagy személyes kapcsolatba: sallangmentesség, bizalom, nyitottság. E három szó, amivel jellemezni tudnám a megbeszéléseinket.

Valódi tartalom és hitelesség az, ami számukra értéket jelent.

A szobafilozófusokkal tele a padlás...

Az olcsón vagy drágán árult remény már nem talál utat.

Akinek egyszer jó és segítő szándék ernyője alatt hazudtak Ő már nagyon óvatossá, mi több, rejtőzködővé válik. Szerintem ez természetes. Ezen csak ront a túlfújt színház, a túltolt marketing, a hangzatos szlogenek; a minden áron kapcsolódni akaró környezet. Esetünkben minél inkább középpontba állítod a célcsoportot, annak tagjai annál jobban elbújnak a félhomályba. Ösztöneik működnek. Viszont a praktikus közös megküzdések, a szakmai és emberi alázat fűszerezve kis csibészséggel utat talál és működik. Én így látom.