Többen kerestetek meg azzal, hogy a koronavírus-járvány miatt kialakult válságban, konkrétan a munkaerő megtartásával kapcsolatban milyen ötleteim, illetve javaslataim vannak. Ebben a bejegyzésben igyekszem vázolni párat.

Ez a mostani helyzet alapkérdésként teszi fel azt, hogyan viszonyuljunk a munkavállalóinkhoz, kollegáinkhoz. Egyértelmű és határozott elképzelésem van: véleményem szerint a leginkább hosszútávú befektetés a humán erőforrás, a kolléga, illetve a kollektíva. Manapság a vállalati kultúrát alapvetően befolyásoló időket élünk, nagyon fontos az, hogy ebből a kollektíva hogyan kerül ki. Én mindenképpen javaslom megtartani a kollégákat, illetve a munkaerőt a vállalkozótársaimnak. Ha az élet akadályt gördít elénk, igyekezzünk megoldást találni rá, feladni mindig könnyebb! Ha kell, fussunk neki többször és minden energiát erre fordítva közös nyer-nyer helyzetet kialakítani. Létezik ez. Együttműködő, felnőtt partnerként tekintsünk a kollégára és lesz ötlete…Nem is hinnénk mennyi…

Egyszer fent, egyszer lent, ahogy a mondás tartja. Tehát bármi, ami az üzletmenettel kapcsolatban tartalékunk van, akár készletek, akár nem használt eszközök, akár a kollégáknak nem feltétlenül használt eszközei, késztermékek és hasonlók, ezeket mindenképpen célszerű most likviddé tenni, és ezt a humántőke megtartására fordítani.

A második tanácsom, hogy alakítsunk ki a kollégákkal egy olyan együttműködési formát a következő hat hónapra vagy egy évre, amiben mindenki még elviselhető terheket tud hordozni, és igyekezünk ezt megvalósítani. Itt a remek lehetőség, hogy új szokásokat vezessünk be megcélozva egy következő minőséget!

Ha pedig mindenképpen úgy döntünk, hogy hogy meg kell válnunk egymástól, tehát nem hiszünk már a kollégáinkban annyira, vagy a helyzet változásában, akkor pedig javaslom, hogy mindezt humánusan és olyat cselekedve tegyük meg, amit szeretnénk, hogy velünk is tegyenek egy ilyen helyzetben.

Cégvezetőként vagy cégtulajdonosként mi a jó opció:

ha most mindent bezárunk és csökkentjük a kiadásainkat vagy ha teljes erőbedobással folytatjuk a munkát?

Jelenlegi időkben két irányt tartok megfontolásra érdemesnek: fejlődés vagy túlélés.

Ha a fejlődés a célunk, akkor felkészülünk a jövőre, hogy megerősödve jöhessünk ki a mostani válságból. Ez esetben a digitalizáció, a folyamatátvizsgálás, az oktatás, a képzés nagyon fontos elem.

Ha viszont az a cél, hogy egyáltalán túléljük a válságot, akkor pedig egyértelműen és mindenféle kompromisszumoktól mentesen feladatunk a költségek lefaragása, a bevételek behajtása, illetve kivárni azt az időt, amíg lehetőségünk lesz a korábbi formában és tevékenységgel újraindulni.

Megjegyzem, hogy a túlélés magányos, míg a fejlődés csoportos „műfaj” és nem csak az üzletben…

Foglalkoztat többeket az a kérdés, hogy nehéz időkben milyen vezetői döntéseket érdemes meghozni, és főleg hogyan tegyük ezt. Nem tudok kibújni a bőrömből, egy Guy Ritchie idézettel válaszolok az Úriemberekből: „Nem elég a dzsungel királyának látszani, annak is kell lenni.” Tehát én azt gondolom, hogy most, ezekben az időkben igazodási pont a hiteles vezető, vállalkozó; szóval zsiványan, csibészen, de a humán értékeket mindig maximálisan szem előtt tartva érdemes a döntéseinket meghozni.