Erre felfűzve, van e olyan ideális gazdálkodási metódus, módszertan, ami egy ilyennél mozgásteret biztosít egy cégnek? Az első dolog, hogy miért nincs 2-3 havi tartaléka mondjuk valakinek? Erre azt tudom mondani, hogy alapvetően minden ugyanonnan eredeztethető, de van három alapvető ok, ami miatt én ezt gondolom.
Az egyik az az, hogy magát az árazását nem jól csinálja, vagy olyan ismérvek alapján áraz, ami gyakorlatilag egy követő emberfogás, ami mindenképpen lefutó spirálba hajtja magát. Tehát, ha a piacot nézem és benchmarkot végzek, ami alapján azt mondom, hogy ennek a terméknek, ennek a szolgáltatásnak, ebben a régióban kb. ennyi az ára, akkor én abban a pillanatban beálltam egy sorba…és ettől most mit várunk? Ebből nem lesz szárnyalás, ebből egy követő és igazodó, illetve szűk keretbe tűrt mozgástér lesz. Ez az első állításom.
A másik az, hogy igazából nem tanították meg őket vállalkozni. Eseményektől vezérelve létezni és reagálni, illetve tudatosan építkezni az két külön világ. Nem nagyon van átjárás. Az, hogy én szakmailag profi vagyok valamiben, és mondjuk ezt kettőnél többen visszaigazolják, hogy én abban jó vagyok, ott annak még nincs köze se az árazásomhoz, se ahhoz, hogy én hogyan tudok gazdálkodni. Sőt, ahhoz sem, hogy én azt hogyan akarom megjeleníteni, tehát összeségében az egy olyan alap, ami után azt a választ tudom megadni, hogy lehet, hogy nekem ezt érdemes csinálni. Onnan a többi az egy ismeretlen terület; sokan ezt nem tudják, nem tanították meg nekik és emiatt a kockázataikat méltánytalanul alábecsülik.
A harmadik pedig - aminek figyelmen kívül hagyása egyértelműen hiba szerintem – az erőforrások tudatos jövőtervezése. Szoktam mondani, hogy ott kell tágítani, ahol szűk, és ott kell szűkíteni, ahol tág. Magyarul, én abszolút az anticiklikus gazdálkodásban hiszek. Nekem ez vált be. Így válik egy krízis lehetőséggé. Ami azt jelenti, ha szalad a szekér, jók vagyunk és olyan a csillagállás, hogy megy minden, akkor kell tartalékot képezni minden szempontból, : humántőkét, gépeket, infrastruktúrát tekintve, hogy az ínséges időkben, amikor mindenki lassít, akkor nekem legyen energiám ellentétesen működni. Én azt gondolom, ha ez a fókusz megvan, akkor ez segít abban, ha látom, hogy most nem 12 Ft maradt meg nekem tisztán, hanem 15, akkor azt a + 3-at gyakorlatilag egyértelműen diverzifikált módon és a multiplikátor hatásra alapozva befektetem, illetve olyan dolgokat eszközlök, ami nekem a jövőben nagyobb hasznosságot hoz ellensúlyozva vagy még inkább meghaladva a jelenidős korlátokat.
Ez a hármas az, amire én ezt fölépítem, és az egész onnan táplálkozik, hogy ki mennyire hisz magában; tehát minden szervezetnél van a döntéshozó, az elsőszámú vezető és a tulajdonos, és mindig elmondom, hogy ott kell keresni mindig a dolgoknak a valós forrását: Ő elhiszi e azt, hogy amit ő kér pénzt, árat azért a termékért, szolgáltatásért azt meg tudja tölteni tartalommal, a piacnak hasznos tartalommal, képes e ő arra, hogy néha az egyébként megszaladt igényeit, vagy a kollégáinak az igényeit még amikor megy a szekér, reálisan kezelje, és tudja azt kommunikálni, hogy azért mondunk le a jelenben valami többről, hogy amikor helyzet van, akkor jobban és többet tudjunk lélegezni.
